Nyelvválasztó

MNM Vay Ádám Muzeális Gyűjteménye

 
MNM Vay Ádám Muzeális Gyűjteménye
 
Nagyterem
 
Rákóczi-szabadságharc kiállítás, részlet
 
Lohr Ferenc: A nikápolyi csata (1896), részlet
 
Barokk szán

A történeti Szabolcs vármegyében fekvő település, Vaja földjeinek jelentős részét IV. Kun László király adományozta a megye egyik legrégebbi családjának a 13. század végén. A település nevét később előnévként felvevő família körülbelül a 16. század végén, de legkésőbb a 17. század elején egy téglalap alakú kétemeletes kastélyt emelt a birtokon.

Az építkezés minden bizonnyal többször, talán hosszabb időre is megszakadhatott − hiszen a földszinti nagyterem boltozatán látható felirat szerint a helyiségek boltozásait 1650-ben fejezték be. A kastély azonban nem sokáig állt ebben a formájában, hamarosan újabb munkálatokba fogtak: az épület északnyugati sarkához egy háromszintes tornyot építettek fel, továbbá az első és második emeleten egy-egy belső aknás rendszerű árnyékszéket alakítottak ki. A 17. század végén a kastély délkeleti sarkához épült egy háromszintes torony, a 18. század első évtizedére pedig az épület elnyerte végleges − napjainkig érvényes − alaprajzi elrendezését. A kastély történetének legjelentősebb korszaka is ekkor, a Rákóczi-szabadságharc idején érkezett el.

II. Rákóczi Ferenc, a szabadságharc vezérlő fejedelme kétszer is felkereste a vajai kastélyt, s annak falai között fontos tárgyalásokat folytatott. Első alkalommal 1703. július 19-én érkezett a nemesi kúriába, azzal a céllal, hogy megnyerje a Vay fivéreket − Lászlót, Mihályt és Ádámot − a felkelés ügyének.

Midőn a felkelés hanyatlóban volt, a fejedelem a vajai várkastélyt választotta a császár követével való egyezkedő tárgyalás helyszínéül, ezért 1711. január 31-én, késő éjjelig tárgyalt Pálffy Jánossal, reggel pedig egy időben távoztak.

 

A Magyarországon maradt Vayak építkezés iránti szenvedélye a szabadságharc bukása után sem csillapodott, s a 19. század második felében tovább bővítették a kastélyt. A második világháborút követően államosították az épületet, melyben többek közt borbélyműhely, illetve orvosi rendelő is működött. 1957-ben Vajára költözött egy pedagógus-házaspár, Molnár Mátyás és felesége, akik felismerték, a kastély értékeinek megőrzése és bemutatása nagy fontossággal bír. 1964. október 4-én nyithatta meg kapuit a Kuruc Vay Ádám Múzeum. A gyűjtemény napjainkban a Magyar Nemzeti Múzeum alintézménye. Az épület már önmagában megannyi látnivalót tartogat az érdeklődők számra: az ezredfordulón megkezdett renoválás során állították például helyre az első emeleti nagyterem mennyezetének 17. századi stukkódíszítését, amely a boltíveken, valamint a boltívek záródásánál fut végig.

A kastélyépület másik jelentős látványossága az egy emelettel feljebb elhelyezkedő nagyterem 1896-ban készült mennyezetfreskója. Az alkotó, Lohr Ferenc az 1396-os nikápolyi csata azon eseményét örökítette meg, amikor a Vay család egyik tagja hozzásegítette Zsigmond királyt a megmeneküléshez.

A kastélyba látogatók azonban számos tárgyi emlék is vár. Többek között megcsodálhatják a Füzéren előkerült 17. századi cserépkályha mását, családi fegyvereket, egy gyönyörű, tűzzománc portrékkal díszített kártyaasztalt, egy órát, amely a budapesti mellett 64 világváros pontos idejét mutatja, valamint egy barokk stílusú egylovas szánt, melyen a családi legenda szerint az egyik Vay, Mária Teréziát szánkóztatta a nyár közepén, sóval felszórt úton.