Nyelvválasztó

Szent István Király Múzeum

titkarsag@szikm.hu
+36 22 315-583, +36 22 329-505
 
Szent István Király Múzeum – Rendház
 
Állandó régészeti kiállítás
 
Állandó régészeti kiállítás
 
Állandó régészeti kiállítás
 
Állandó régészeti kiállítás
 
Lapidárium
 
Kőtár
 
Állandó néprajzi kiállítás
 
Állandó néprajzi kiállítás
 
Állandó néprajzi kiállítás
 
Marosi Arnold Látványtár
 
Marosi Arnold Látványtár
 
Középkori romkert
 
Középkori romkert
 
Középkori romkert
 
Fekete Sas Patikamúzeum
 
Új Magyar Képtár
 
Moskovszky-gyűjtemény
 
Réber-gyűjtemény
 
Budenz-ház
 
Budenz-ház
 
Skanzen
 
Skanzen

Székesfehérvárt, a kiegyezés után, a történelmi múlt iránt fellángolt romantikus lelkesedés időszakában nem volt nehéz híveket, támogatókat találni a helyi történelem ápolására. Nemcsak Szent István, Nagy Lajos, Mátyás király sírjai, a városhoz kapcsolódó országos események játszottak ebben szerepet, de Henszlmann Imre ásatásai is, amelyek történelmünk egyik legfontosabb emlékének, a királyi bazilikának maradványait tárták fel.

Rövid, lelkes előkészületek után a Fejér megyei és Székesfehérvár Városi Történelmi és Régészeti Egylet 1873. október 27-én tartotta alakuló közgyűlését. A társulat ekkor 137 tagot tartott nyilván, megyei főnemeseket, tekintélyes polgárokat, közéleti személyiségeket, püspököket, a klérus számottevő tagjait, köztük Rónay Jácint püspök, Czobor Béla egyetemi tanár, Károly János. Az elért eredmények azonban csak két rövid periódushoz fűződtek, az 1873-85. és 1892-93. évekhez, amikor lelkes és segítőkész főispán állt a megye élén.

A századfordulótól az Egyletből már csak gyűjteménye maradt fenn. A múzeumügy akkor éledt újjá a megyében és a városban, amikor 1909 őszén Marosi Arnold cisztercita tanárt Pécsről, ahol újjászervezte a városi múzeumot, Székesfehérvárra helyezték. Marosi szinte néhány hét alatt mindenkit meggyőzött arról, hogy Fejér megye és Székesfehérvár nem létezhet tovább múzeum nélkül, amely egy évvel később, 1911. május 14-én meg is nyílt az Iskola utca 16. számú házban bérelt helyiségekben. A későbbiekben soha meg nem közelíthető anyagi feltételek intenzív múzeumi tevékenységet tettek lehetővé. Marosi az 1910 és 1939 elején bekövetkezett halála között eltelt időben számtalan leletmentést végzett, amelyek közül kiemelkedő a pákozdi hatalmas bronzkori földvár, az első táci ásatások, a csákvári késő római temető, a nagy csákberényi és az előszállási avar kori temetőkben végzett kutatások. Ő kezdeményezte a székesfehérvári bazilika új ásatását is az 1936-38. években. Ő vetette meg a múzeum néprajzi, várostörténeti, antropológiai és természettudományi gyűjteményét is. E tevékenységét tudományos és népszerű cikkekkel, az 1931-39 között rendszeresen megjelenő Székesfehérvári Szemle kiadásával, előadások tartásával tette teljessé.

A múzeumi kiadványok újjáteremtése egy ajándékba kapott sokszorosítógéppel indult meg, az első katalógusok, tudományos kiadványok, népszerűsítő füzetek megjelentetése mellett kísérlet történt a Székesfehérvári Szemle felújítására is. 1955-ben megalakult a Múzeum Baráti Kör, ennek támogatása lehetővé tette a kiadványok nyomdai előállítását az István Király Múzeum Közleményei sorozataiban. A múzeumban folyó tudományos munkát elismerve, minisztériumi támogatással, 1960-ban megindulhatott a múzeum tudományos évkönyvének, az Alba Regia-nak kiadása. Az évkönyv kezdettől fogva német, francia, angol és olasz nyelven közölt tanulmányokat. Ez nemzetközi rangú intézménnyé tette a múzeumot, a külföldön is számon tartott magyar periodikák egyikévé az évkönyvet.

Marosi halálával véget ért a Múzeumegyesület támogatásával működő múzeum virágkora. A háború, a front háromszoros váltása a múzeumépületben jelentős károkat okozott, a gyűjtemények azonban sértetlenek maradtak. 1949-ben, a "fordulat évét" követően a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatótanácsa Fitz Jenőt helyezte át, a néhány évig Fehérváron igazgató Fülep Ferenc utódaként Székesfehérvárra. Fitz Jenő négy évtizedes igazgatói működése alatt alakult ki a mai megyei múzeumi szervezet: tudományos osztályok, könyvtár, kiállítóhelyek, műhelyek, s vált az István Király Múzeum a hazai muzeológia egyik meghatározó helyszínévé, s nemzetközileg is ismertté. A központi támogatás korszerű raktárak kialakítását, nyilvántartás bevezetését tette lehetővé, és fedezte az egyre szaporodó leletmentések költségeit. A kutatói létszám 1956-ig három főre emelkedett: két régész mellett egy néprajzos tevékenykedett a megyében.

Az 1962-ben a vidéki múzeumok megyei szervezetekbe vonva a megyei tanácsok hatáskörébe kerültek. Fejér megyében az István Király Múzeum mellett a dunaújvárosi Intercisa Múzeum és egy sor vidéki emlékház, kiállítás (Gárdony, Kápolnásnyék, Martonvásár, Vál, Csákvár, Cece, Sukoró, Szabadbatytyán, Pákozd, Füle) lett a megyei szervezet a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága része. A tanácsosítás előnyei a korszak első felében jelentkeztek. Többszörösére nőtt a költségvetés, a szervezet létszáma, a tudományos és a kulturális tevékenység. A megváltozott feltételek hosszú távú igényes programok megszervezését és végrehajtását tették lehetővé. Gorsium több évtizedes kutatása mellett jelentős ásatási programok bontakoztak ki.

A tudományos tevékenység mellett a múzeum másik erőssége a kiállítási program lett. Az indítást a Csontváry-kiállítás adta. Az országos figyelem tette lehetővé, hogy további, hasonló érdeklődésre számító kiállítás-sorozatok és rendezvények indulhassanak meg, és évtizedeken át országos közönséget vonzanak. Az egyik fontos sorozat a századfordulótól kezdődően a magyar képzőművészet főbb állomásait mutatta be, hozzá csatlakozó kamara-kiállításokkal, előadásokkal, hangversenyekkel. A néprajzi sorozat, a Néprajzi Múzeummal közösen, kiemelkedő jelentőségű témakörökből adott bemutatókat. A negyedik nagy sorozat régészeti és történeti témákból adott országos – római viszonylatban pannoniai – áttekintést. A kiállítások mellett a múzeumi közművelődésnek számos magas színvonalú formája alakult ki, előadás-sorozatok, hangversenyek, a gorsiumi nyári játékok.

A megyei múzeum gyűjteménye a 80-as évek elején meghaladta az egymillió tárgyat, ezzel az ország három legnagyobb gyűjteményének egyike lett. Székesfehérvárott a régi múzeumépület mellett számos új létesítmény – a Csók István Képtár, a Budenz-ház, a Fekete Sas Patika, a Schaár-gyűjtemény, a Várostörténeti Múzeum, a Palotavárosi Skanzen – gyarapította a kiállítási felületeket. Nagyobb arányú bővítést jelentett az egykori jezsuita rendház birtokba vétele.

Az épület földszinti folyosóján lehetőség nyílt a római kőtár bemutatására, az emeleten új régészeti kiállítás készült, amely AZ ÉV EURÓPAI MÚZEUMA-díj KÜLÖNDÍJÁT (EUROPEAN MUSEUM OF THE YEARS AWARD – SPECIAL COMMENDATION 1993) nyerte el 1993-ban.

 

A múzeum négy tudományterület leletanyagait gyűjti, rendszerezi, kutatja és mutatja be az érdeklődő látogatóknak. Több régészeti jellegű kiállítása működik Székesfehérváron és Tác/Gorsiumban.

A múzeum küldetése a régészet, a néprajz, a képző- és iparművészet, a helytörténet tárgyi és szellemi örökségének gyűjtése, feldolgozása, kutatása, konzerválása, megőrzése és bemutatása. A múzeum kitűzött célja, hogy a múlt emlékeit, az abból kibomló ismereteket, a jelenben folyamatosan életre keltő művészetet oly módon tárja a látogatók elé, hogy az számukra izgalmas, érthető, élvezhető "időutazást" jelentsen, s hozzájáruljon jelenünk árnyaltabb megértéséhez.

 

Kiállítóhelyek:

SZENT ISTVÁN KIRÁLY MÚZEUM – Rendház (Székesfehérvár, Fő u. 6.)

ÁLLANDÓ RÉGÉSZETI KIÁLLÍTÁS

 

SZENT ISTVÁN KIRÁLY MÚZEUM ORSZÁGZÁSZLÓ TÉRI KIÁLLÍTÓHELYE (Székesfehérvár, Országzászló tér 3.)

ÁLLANDÓ NÉPRAJZI KIÁLLÍTÁS  Tárgyalkotó hagyomány –  Fejezetek Fejér megye népi kultúrájából

MAROSI ARNOLD MÚZEUMI KÖNYV ÉS RÉGISÉG LÁTVÁNYTÁR

 

KÖZÉPKORI ROMKERT – NEMZETI EMLÉKHELY (Székesfehérvár, Koronázó tér 1.)

 

FEKETE SAS PATIKAMÚZEUM (Székesfehérvár, Fő utca 5.)

 

RÉGI VÁRMEGYEHÁZA (Székesfehérvár, Megyeház u. 17.)

ÚJ MAGYAR KÉPTÁR

 

HETEDHÉT JÁTÉKGYŰJTEMÉNY (Székesfehérvár, Oskola u. 2-4.)

MOSKOVSZKY GYŰJTEMÉNY

RÉBER GYŰJTEMÉNY

 

VÁROSI KÉPTÁR – DEÁK GYŰJTEMÉNY (Székesfehérvár, Oskola u. 10.)

DEÁK DÉNES GYŰJTEMÉNYE